Üdvözöllek

Ismerd meg a világot indulj el Te is

Üdvözöllek Kedves Látogató!

Képek,idézetek az utazásról..........

A franciák azt mondják, hogy "elutazni annyi,mint meghalni egy kicsit". Ezt sohasem hittem,mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok,úgy érzem, hogy újra éledek.

Kosztolányi dezső

Először is a hely ahol élek.

Azok kedvéért akik nem tudják merre található ez a kis falu rövid kis információ.

Csévharaszt község Pest megyében, a Monori kistérségben található.Megközelíthető gépjárművel a 4-es fő közlekedési úton haladva, Monornál letérve közelíthető meg. Az M5-ös autópályáról Inárcsnál vagy Dabasnál letérve a 405-ös úton és Nyáregyháza településen át lehet eljutni. A Budapest-Cegléd-Szolnok-vasútvonal-on közlekedőknek Monoron (kb. 6 km) autóbusz-csatlakozási lehetősége van.

A község földrajzi elhelyezkedéséből adódóan nagy Budapest vonzereje a munka lehetőségek, a tanulás, a szórakozás területén. A munka képes lakosság 60%-a a fővárosban, 38%-uk helyben illetve a környező településeken dolgozik.

Története:

Pusztacsév néven 1950-ben alakult önálló községgé, azelőtt Nyáregyházához tartozó alább említett területekből. Mai nevét 1951-ben kapta.

Csév a Nyáryakkal rokon Csévi-családé volt. Már 1414-ben puszta. Később azonban újra felépült és csak a 16. század végén pusztult el. 1436-ban György esztergomi érseknek adják zálogba.

Pótharaszt 1280-ban fordul elő először oklevélben mint "Poltharasztya". Ekkor (Nevegyi) Miklós comesé. A 14. században a király kezébe kerül, aki a felhévízi kereszteseknek, majd a 15. század elején egy apródjának adta. Ettől származott a (Pót-) Haraszti-család, amely 1484 előtti kihaltáig birtokolta. Ezután Nagylucsei Dóczi Orbán egri püspöké és örököseié volt a 16. század közepén bekövetkezett pusztulásáig. A 17. században Nagykőrös városa megvásárolta.

Bödre már a 15. század elején Pótharaszthoz tartozó puszta, ahol a Haraszti-család vásárokat tartott. Ma ilyen néven nem ismeretes.

Csévharaszt

Wass Albert

Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent,amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet,semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt.S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való.Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet.Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől,s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik,hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.

Csévharaszt

Paulo Coelho

Amikor az ember távol kerül a megszokott világától,hajlamos kalandorként viselkedni,

hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.

Csévharaszt

Márai Sándor: Az utakat sokáig nem érti meg az ember...

Az utakat sokáig nem érti meg az ember.Csak lépdel az utakon és másra gondol.

Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.

Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.

Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk.Az utaknak céljuk van . Minden út összefut végül egyetlen közös célban.S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk,csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát,melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van.

De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.

Csévharaszt

Mindig furcsa egy kaland kezdete csaknem olyan furcsa, mint a vége. Az indulásnál izgatott vagy, alig várod, hogy útra kelhess, aztán meg alig várod a hazatérést. Egy kalandos élet szépsége az, hogy minden véget egy kezdet követ, és így haladunk tovább, előre.

Karen Hawkins