Hollókő

Hollókő

Hollókő egy község Nógrád megyében, a Szécsényi járásban.Magyarország egyetlen olyan faluja, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján, és így világszerte ismert.A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökség listájára.A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tesz eleget, hogy a 17-18. században kialakított falu a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet olyan, páratlan példája, amelyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település.Hagyományőrző lakói a legtöbb épületet most is rendeltetésszerűen használják. Dr. Román András és Mendele Ferenc közreműködésével került műemlékvédelem alá a község.

Története:

A falu története a 13. századig nyúlik vissza, a tatárjárás után épült fel a Szár-hegy vára.A sziklára épített erődítmény nevére egy régi legenda ad magyarázatot.Eszerint bizonyos Kacsics András - a 12. századtól ténylegesen a Kacsics nemzetség tagjai voltak ezen a területen a földesurak - elrabolta és épülő várába zárta a szomszédos földesúr szépséges asszonyát.Az asszony dajkája azonban "boszorkány" volt, és szövetkezett az ördöggel, akit rávett, hogy fiait változtassa hollóvá.Az ördögfiak az erődítményt kőről kőre lebontva kiszabadították az asszonyt, majd - becsületükre legyen mondva - nem szórták szerteszét a köveket,hanem egy közeli sziklán új várat raktak belőlük.Ez a vár lett Hollókő, az alatta elterülő falu pedig a várról kapta nevét.Egy hasonló monda szerint egy gőgös nemesúr kezdte el építeni a várat a hegytetőn.Még nem volt vele készen, amikor asszonyt rabolt magának és felvitte a félkész várába.Azonban az asszonynak volt két idomított hollója és ezek éjszakánként elhordták a köveket amiket a kőművesek nappal felraktak.A vár csak akkor épült fel, amikor a rabságban tartott asszony visszakapta szabadságát.Mivel a korabeli oklevelek jobbára csak a várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a 14. század első felében egyházas hely volt.Eredetileg valószínűleg a vár nyugati oldalán lehetett - legalábbis az iratok alapján a szent Mártonnak szentelt római katolikus plébánia 1342-ben ott állt.A középkori Pusztatemplom helyét, amit a lakosság Előttyinek nevez, 1969-ben tárták fel.A Pusztavár, Pusztatemplom, Pusztaszőlők helynevek valószínűleg a tatárjárás után alakultak ki.A török időkben sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett: 1715-ben mindössze három adóköteles háztartásról szólnak a vármegyei összeírások.Újratelepítése hamarosan megtörténhetett,hiszen 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban (ez azt jelentette, hogy lakói mentesültek az adófizetés kötelezettsége alól).A környék kedvezőtlen termőhelyi adottságai miatt hosszú időre megrekedt a település fejlődése. A várral szembeni, kisparcellás szőlőterületet 1860-ban alakították ki tagosítással:a falu alig 1200 magyar holdnyi (41 hektáros) határát a jobbágyfelszabadítás után 687 paraszti kisbirtokra szabdalták fel.A településen többször pusztított tűzvész, mivel a házakat fából építették,alapozás nélkül, és könnyen gyulladó zsúptetővel fedték,a szabad tűzhelyek felett pedig kémény helyett csak füstlyukakon szellőztettek.Az 1909-es nagy tűzvész jelentette a fordulópontot: az immár vályogfalú házakat kőalapra emelték, és szarufás tetőszerkezettel, cserépzsindellyel fedték,megőrizve eredeti formájukat. A századelő hangulatát, az ősi palóc népi építészeti stílus emlékeit magán viselő Ófalu 1911-re nyerte el mai arculatát.